Hogy vetemedtem erre a pályára?

Nyilván elég furcsa, hogy valaki önként, bár nem dalolva, de pornószínésznő lesz.

Lehetséges indokok, amikre gondolnának az emberek:

*       Kellett neki a pénz.

*       Nem értett máshoz.

*       Feltűnési viszketegség.

 Nos, igazából csak az egyik igaz. Nem, nem a második. És nem is az utolsó. Igen! Szegény voltam. Vagyis az lettem.

Eleinte…

Kis szürke egér voltam, eleget csúfoltak a fura, giccses nevem miatt és az elálló füleim miatt.

Ez takarta az általános iskolai tapasztalataimat, valamint a történelem és az irodalomhoz való vonzódásom. Művészettörténész akartam lenni. Festettem is hobbiból. Jó tanuló voltam, igazi stréber, visszahúzódó és otthonülő.

Aztán…

Sikerült a felvételim és tanulhattam végre az ELTE bölcsészkaron. Teljesült az álmom, minden percét élveztem, tanultam mint egy őrült és minden nap szítam magamba a tudást. A szüleim rém büszkék voltak rám, mert szerették volna, ha a kislányuk egyetemet járt tanulóból sikeres tárlatvezető, kurátor vagy tanár lesz.

Franciaországban akartam tovább készülni, mert már volt egy kis francia tudásom és az ottani művészet vonzott leginkább. Olaszul sajnos a mai napig nem tanultam szégyenemre, így akkor sem volt célom Olaszország, pedig az a művészek másik Mekkája.

Ezek sosem valósultak meg. Nem jutottam ki a francia tovább képzési programra, hiába vettek fel. A sikereim ellenére még abban az évben kirabolták, majd felgyújtották a családi házunkat. Én már nem laktam ott, kollégiumban éltem szerény, de jó körülmények között. Ám nem hagyhattam a szüleimet fedél nélkül.

Együtt vettünk egy lakást az ötödik kerületben és együtt éltünk. Ez felemésztette az összes vagyonomat. Nem volt munkám és nem volt képesítésem se. El voltam veszve.

Ezek után…

Szereztem egy jól fizető állást egy divatcégnél, mint fotómodell. Nem voltam egy bombázó, de kozmetikai cikkeket jól reklámoztam, mert jó bőr típusom van. Ez sem volt elég pénz, mert az új lakás és az étkeztetés nagyon sokba került. Ajánlottak nekem egy meztelen sorozatot. A szüleim ellenkeztek, de hiába, elmentem és hazajöttem a következő hónapra elég pénzzel. Miután az apukám nyugdíjba vonult még több pénzre lett szükségünk.

Végül…

Egy szőke, magas és szomorú szemű férfi odajött hozzám egy fotózás során és ajánlatott tett. Az ügynököm akart lenni és felajánlott egy hihetetlen havi fizetést és egy kötelező plasztika műtétet. Ezt át kellett volna gondolnom, de mivel aznap kaptam meg az ELMŰ végső figyelmeztetését, hogy ebben az évben harmadszorra kapcsolják ki az áramot, ha megint késve fizetünk, nos azonnal belevágtam.

Tudom, mások ügyesebben oldották volna meg, én így tettem. Lehet szánni avgy lenézni, kioktatni vagy kinevetni. Mindent megértek. De legalább megoldottam. Ezek után nem kellett aggódnom legalább a pénz miatt.

De...

A szüleim nem örültek ennyire. Én se örültem, de legalább megnyugodtam. Annyira gyötört a sok számla és elmaradás, szegényes étkezés, hogy muszáj volt az első ajánlatot elfogadnom.

Ha visszagondolok az egyetemi hónapjaimra összerándul a gyomrom és elszorul a szívem. Sokkal jobb munkám lehetett volna, elismert szakmám, boldog családom.

Én ezzel is beérem, bár fel kellett adnom az álmaimat.