...vagy legalább ne rosszat...
Én is csináltam végre valami jót és hasznosat!
Nos, igen a blog nme csak régi, dohos és poros történetekről szól, hanem néha leírom az aktuális dolgaimat is. Például tegnap elmentem Annával egy kutyamenhelyre. (klikkelj rá!)
Tudom, hogy kegyetlenség megnézetni mindenkivel ezt a honlapot. mert összeszorul a szíve mindenkinek, aki látja a nyomorgó kiskutyákat...Én már eleget szomorkodtam miattuk, így hát elmentem segíteni. Persze nem kell rögtön nagy feladat, csak sétáltatni vittem őket. Ami, mint utóbb kiderült igenis nagy feladat!
Először is szegény kutyuk nagyon ritkán jutnak ki a szabadba, ezért minden erejükkel húzzák a pórázt és alig lehet őket visszatartnai. Persze nagyobb kutyákat nem adnak kistestű emberek kezébe. Nagyon élvezik a kis ebek a sétát és a gondoskodást. Önkéntesség (klikk ha kedvet kaptál!) már a puszta foglalkozás (pl: simogatás és játék); minden segítség igazán sokat jelent nekik.
De a legeslegjobb az amikor boldogok a kutyák és elmondhatod, hogy MA TETTEM VALAMI JÓT! Mégiscsak önző vagyok; csak azért megyek el újra, mert ez az érzés nekem KELL!
Mellékesen:
Természetesen nem akarok mindenkit halálra ösztönözni és manipulálni az aranyos képekkel és szerencsétlen kutyu sorsokkal, de azért megéri az erőfeszítés és segírség nyújtás, mert én már régen éreztem magam ilyen jól egyszerűen egy-két magára maradt jószágnak köszönthetően:):):)
Na jó még egy kis kutyaság, sajnálom...ha netalántán örökbe akarnátok fogadni (klikk ha igen!) böngésszetek a képek közül egy kedvenckét! És senki ne is merészelje azt gondolni, hogy ezek rühes, tetves, férges, vagy fertőzött kutyák! Nem azért vannak mebhelyen, hanem , mert kirakták őket a gonosz tenyésztők:(