MI KELL NEKÜNK?
Mármint nekünk…nőknek?
Ez most nem az a béna Mel Gibson film, neeem.
Most komoly kérdésként van feltéve.
Ugyanis már magunk se tudjuk…legalábbis én nem. Régen mindent értettem ezzel kapcsoltban. Kell egy megbízható, vicces, kedves, aranyos, jó potenciával megáldott férfi, aki szeret…aha…hát ez elég…
…sablonos…
Amúgy mostanában minden rendben lenne, de mindenhonnan azt hallom, hogy hurrá milyen jó a szingli élet és hurrá hurrá Carrie Bradshow (vagy akárhogy is írják a nevét) magassarkúk, száraz martinik és koktél ruhák…
Miért hiszi mindenki, hogy egy nő életének legszebb évei csak az ilyen dologokból állnak?!
Aztán hipp-hopp lebabáznak és beüt a krach mindennek vége, jaj ne család, jaj ne felelősség, nincs időm kirúgni a hámból és egy éjszakás kalandokba keveredni…!
Micsoda rettenet!
Persze…ez igazán nem objektív. Van aki komolyan nem akar sose megállapodni, de ez nem az ideál mindenki számára…ami pedig a legrosszabb, hogy már a fiatalok is kis Carrie bradshow-k akarnak lenni. De tényleg! Cipő mániákusok, kegyetlen férfivadászok, lekezelők és negyvenévesekként öltözködnek. Persze nem mindenki, de én már megismertem ilyen lányokat, többségük mesésen gazdag, de van aki anyagi hiányosságai ellenére is képes vagyonokat kiadni ruhákra.
Honnan jött ez a hullám?!
Miért születnek újabb és újabb filmek ilyen témában?!
(pl: Egy bolkóros naplója; Álom-net.hu; Szex és New york a film 2. )
Hát nekem nem kell ez az egész…plázakorzózás, anyagias felfogás és magány…
Nektek?
